-
A
történelem ugyanis épp megismételni készül önmagát. – közöltem hűvösen, mire
bambán bámult rám. Nem is vártam volna többet.
- - Hogy
érted ezt? – kérdezte megrökönyödve.
- - Úgy
értem, ahogy. – sóhajtottam fel, összeráncolt szemöldökkel.
- - Azt
akarod mondani, hogy ez egyszer már megtörtént?
- - Istenem!
– csaptam a homlokomra. – Te komolyan idősebb vagy nálam? Igen, ez egyszer már
megtörtént… pontosabban hasonló események sorozata folyt le. – mondtam halkan
és komoran, majd leültem a földre és a távolba révedtem. Drew azonban karba
tett kézzel állt és bámult rám. – Jobb, ha leülsz. – ütögettem meg magam
mellett a betont. – Ez egy hosszú sztori. – a társam vonakodva ugyan, de végül
leült mellém a betonra és figyelt. Alig bírtam elviselni a pillantását.
(utálom, hogyha bámulnak!) Ismét a messzeségbe bambultam és belekezdtem a
történetbe…
Az egész úgy hét évvel ezelőtt
kezdődött. 17 éves voltam és éltem a tinédzserek megszokott életét. Akkoriban
volt valami balhé a városban, ahol laktunk, ami odacsődítette a titkos
szolgálatot. Teltek az események és valahogy az egyik titkos ügynök eljutott
hozzám és közölte, hogy látja bennem a tehetséget ehhez a munkához. (Ma már
fogalmam sincs mit tehettem, de akkoriban olyan szinten zajlottak az események,
hogy azt sem tudtam hol áll a fejem. Csak sodródtam a hullámokkal és annál a
pasasnál kötöttem ki.) Nem mellesleg ő volt Z. A Főnök akkoriban még csak
egyszerű ügynök volt, de akkor is mindenki csak Z-ként ismerte. Meggyőzött
engem és a szüleimet, hogy van jövőm ügynökként és magával hozott Londonba,
egyelőre még csak gyakornokként. El kellett végeznem egy féléves képzést (ami elég
kemény volt, tekintve, hogy mások ezt két év alatt csinálják meg), aztán pedig
asszisztensként dolgoztam az igazi ügynökök mellett. Nem sokkal ezek után az
ügynökség kapott egy egyszerű ügyet. Legalábbis eleinte mindenki így gondolta.
Az akkori Nagyfőnök mélyen megsértődött, ugyanis az ügy egy egyszerű
sorozatgyilkosság volt, amit akár a rendőrség is elintézhetett volna, és nem
értette, hogy Anglia egyik legjobb szervezetének miért kell ilyen dolgokkal
foglalkozni, amikor az ő munkájuk ettől nagyon is különbözik. (általában
ugyanis védelmi, valamint nemzetbiztonsági ügyeket érintő kémkedési feladatokat
láttak el) Ennél fogva ezt az „egyszerű” ügyet rábízta egy újoncra –vagyis rám-
mondván, hogy ezt bárki fel tudja göngyölíteni. Természetesen, hogy azért
figyeljen is valaki a munkámra, rám állították Z-t, hogy a távolból figyeljen.
Amikor kézhez kaptam az aktát izgatottan rohantam fel a lakásomba és egész
éjszaka azt böngésztem, hátha előrehaladok vele valamennyit.
Egy sorozatgyilkosról szólt. Öt
gyilkosságot követett el egy hónap alatt és mindegyik nagyszerűen ki volt
dolgozva, már ha mondhatok ilyet. Mindegyiknél egy bizonyos számhoz volt
alakítva minden. Az elsőnél ez a szám a 33 volt. Egy 33 éves egyedülálló férfit
(bizonyos Samuel Cartert) találtak holtan a lakásán március 3.-án. Az említett
épület, amelyben a lakás is található volt a hamthworth-i 33. utca 33-as számát
viselte. Az elhunyt a hálószobájában feküdt az ágyához kötözve, vérbe fagyva.
Négy golyót kapott a mellébe, de már az első végzetes volt, a későbbi három,
csak a gyilkos vadságát tükrözte. A lakásban ezen a helyiségen kívül sehol nem
voltak nyomok a bűncselekményre utalóan. Minden gondosan fel volt takarítva,
habár a helyszínelők találtak vérnyomokat, de az pontosan meghatározható volt,
hogy a férfit a már említett helyen ölték meg. A szoba falára az áldozat vérével volt felírva
egy szám: 16. Ez az egyetlen nyom nem passzolt semmihez, akkor még.
A többi szerencsétlen is
hasonlóképpen járt. A második áldozat egy 32 éves nő volt, szintén egyedülálló.
Nem volt családja, ahogy az őt követőeknek sem. Ezzel az elkövető valószínűleg
azt akarhatta elérni, hogy csak az általa meghatározott időben lehessen rálelni
a holttestre. Szintén négy golyót kapott, az elsőt itt sem hibázta el. Szinte
mindent pontosan úgy tett, ahogy az első gyilkosságnál. Leszámítva a két
számot. 32 és 15. Ez utóbbi volt a hölgy hálójának a falára írva, szintén
vérrel.
Innentől kezdve a számok folyamatosan
csökkentek és az áldozatok neme is folyamatosan változott. Az ötödik halott 29
éves férfi volt a szobája falán a 12-es számmal.
Arra tippeltem, hogy a felírt szám a
hátralévő áldozatok számát jelentette, ugyanis az is folyamatosan csökkent,
ahogy végzett a kiszemeltjeivel. Már aznap rájöttem, hogy szándékosan játszik a
kezünkre. Azt akarja, hogy tudjuk, mit akar legközelebb és azt, hogy tudjuk, vannak
még efféle szerencsétlenségre számítható emberek. Meg kellett akadályoznom,
hogy még többen meghaljanak és szerencsére az elkövetőnk ebben a segítségemre
volt… legalábbis azt hittem. Tudtam, hogy a következő áldozat 28 éves lesz, nő
és egyedülálló. A lakhelyének az 50 km-eres körzetét is meg lehetett határozni,
ugyanis azokban is volt rendszer, de még így is rengeteg ezeknek az adatoknak
eleget tevő nő élt. Nehéz volt meghatározni, hogy ki lesz a célpont. Sajnálatos
módon nem is sikerült. Bármit is tettem nem sikerült megakadályoznom az
eseményeket, telt az idő és a gyilkosságok folytatódtak. Ahogyan eddig is, a
számok csökkentek. Két hónappal később az utolsó áldozat egy 20 éves fiú volt,
a szobája falán a 3-mas számmal. Már csak három gyilkosság volt hátra, ha hinni
lehetett az elkövetőnek, de engem dühített a tehetetlenségem, holott egyre több
nyomot szolgáltatott nekünk. Kiderült, hogy mindegyik halott ugyanolyan
szórakozóhelyre járt és tartózkodott a halála előtt. Ráadásul az utolsókat a
születésnapjukon gyilkolta meg.
Sőt a következőnél már az is kiderült,
hogy ki is az elkövető. Egy bizonyos Jethro Humen nevezető férfi volt az. Szinte
ő maga mondta meg nekünk. A Nagyfőnök természetesen tajtékzott a dühtől. Úgy
érezte kiröhögik az ügynökségét, én meg persze égtem a szégyentől, annak
ellenére, hogy Z folyamatosan biztatott. 15 embert ölt meg alig több mint három
hónap alatt. Rettenetes bűntudat gyötört, hisz szinte én okoztam 10 embernek a halálát.
Mindenáron el akartam kapni az elkövetőt, de továbbra sem sikerült. Az utolsó
előtti célpontja is elhunyt. Onnantól pedig szinte teljesen kirajzolódott a
célja. Az utolsó áldozat nő volt, 17 éves, londoni és közeledett a 18. születésnapja.
Nagyon sok illetőre ráillett a leírás, azonban egy héttel az utolsó előtti
gyilkosság után maga az elkövető üzente meg, hogy ki lesz a célpontja és az nem
más volt, mint én. Igen rám is rám illettek az adatok, azonban nem hagyhattam
annyiban. Ha valakijét, legalább a saját halálomat meg kellett tudnom
akadályozni, ráadásul még az időpontot is tudtuk…
- - Sikerült
is keresztülhúznunk Humen számításait – meséltem folyamatosan, Drew pedig
elhűlten hallgatott. - de ő ebbe nem nyugodott bele. Elhatározta, hogy akkor is
megöl, ha nem tudja tartani magát a szokásos rítusához. Üldözni kezdett és egy
sikátorban csalt csapdába. Azt viszont nem biztos, hogy tudta, hogy mindenfelől
ügynökök vették körül és ő volt csapdában. Amikor fény derült, arra, hogy
elkaptuk eszeveszett őrjöngésbe kezdett és belém eresztette a nekem szánt négy
golyót. Egyet kaptam a vállamba, kettőt a mellkasomba és egyet a csípőmbe.
Onnantól már csak azokat tudom elmondani, amit nekem is meséltek. – most először
én is ránéztem a társamra. Csendben bámult a semmibe.
- - Úgy
tűnik azért a tervét ennek ellenére sikerült megakadályoznod, hisz itt vagy és
élsz. – mondta halkan, mire bólintottam. – De még mindig nem értek valamit… Ő
lenne az a bizonyos Ő vagy sem.
- - Igen
ő az. A sikátori incidens során maga Z fogta el és csukta le. Kiderült, hogy
maga a Nagyfőnök is szövetkezett vele és alapból én voltam az utolsó célpontjuk,
azért kaptam én az ügyet, de ennek az okára mind a mai napig nem jöttem rá. Z
lett a Főnök, én pedig a kudarcom ellenére az ügynökség dolgozója lettem.
Ezután vágtam el minden kapcsolatot a családommal, mert mikor meglőttek
természetesen Londonba jöttek felhívva magukra ezzel a figyelmet. Abban az
évben találkoztam ezelőtt utoljára Scottal. Azonban pár évvel ezelőtt Humen
felrobbantotta magát a cellájában és természetesen halottnak nyilvánították.
- - Értem
tehát ezért mondtad, hogy halott… Most már mindent értek. A mostani ügy
pontosan ugyanerről szól…
MI a ......?! :O Ren a célpont? Jézusom. Esküszöm megtudsz még lepni. :O Lesokkoltál. :S
VálaszTörlésNagyon jó lett, mindent tök jó részletesen leírtál. Ügyes. Csak ennyi. HAMAR A KÖVETKEZŐT!!!!!!!! :O <3 <3
Azt hiszem értem mi lesz a sztori. :( Mindegy. Kövit, hamar. Nem hozol létre egy face csopit, olvasóknak?? Könnyebben komiznék ;)
VálaszTörlésSzijja!
TörlésNem tudom, hogy sikerült-e rájönnöd, majd kiderül. A következőn pedig már dolgozom. :))
Gondolkoztam már rajta, hogy csináljak és facebook csoportot, de még nem igazán döntöttem felőle. Lehet, hogy lesz, de akkor tuti, hogy ki fogom írni.